Az emberi pszihé manipulálása
Erőszakos tudatformálás, tudatmódosítás, agymosás. Bár manapság egyre többet találkozunk ezen kifejezésekkel, sokszor nem vagyunk biztosak jelentésüket, eszköztárukat, módszertanukat illetően. A jelen tanulmány ebbe az igen érdekes, ám annál is vészjóslóbb kérdéskörbe enged betekintést.
Azt gondolnánk, hogy az emberi személyiség megtörésére, kicserélésére, programozására tett kísérletek és kutatások a náci Németországban folytatott emberkísérletek idején voltak a legborzasztóbbak, de sajnos azt kell mondani, ezek a tudósok egy az egyben amerikai nácikként a Gémkapocs Hadművelet (Operation Paperclip) után büntetlenséget élvezve már "amerikai állampolgárként folytatták tovább embertelen kísérleteiket az USA védelme alatt:
a CIA telepein, illetve pszichiátriai és büntetés-végrehajtási intézetekben, valamint saját katonáikon és állampolgárokon. Csak erről nem illik beszélni.....
Manapság viszont ezen kísérletek eredményeit előszeretettel alkalmazzák mindenkin.
Tudatmódosítás a gyakorlatban - módszerek az emberi elme erőszakos befolyásolására
A tanulmány elkészítése során a vezérfonalat Dominic Streatfeild "Agymosás, fejezetek a tudatmódosítás titkos történetéből" c. könyve jelentette, amely a témát a nyugati országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok vonatkozásában dolgozza föl.
Streatfeild kutatásainak alapjául az a 18 ezer oldalnyi CIA dokumentum szolgált, amelynek titkosítását az 1970-es évek végén oldották föl.
Kísérletek az emberi tudat erőszakos befolyásolására az Egyesült Államokban a következő megnevezések alatt futottak: Bluebird (1950-1951), Artichoke (1951 -1955), MKUltra (1953 -1964), MKSearch (1964-1972). A terület kutatásának beindítását a CIA a koreai háborúban fogságba esett amerikai katonákon a szovjetek, a kínaiak és az észak-koreaiak által alkalmazott agymosási technikákra adott válasz szükségességével indokolta.
https://www.foia.cia.gov/.
A kísérleteket sok esetben neves pszichiátriai intézetek végezték a CIA, a hadsereg, a légierő vagy a haditengerészet anyagi támogatása mellett, és a kutatási eredményeket számos esetben orvosi szaklapokban is publikálták. Streatfeild kutatásai során föltárta, hogy a CIA különböző agymosási célzatú programjaiba mintegy 80 különböző intézmény vont be, köztük egyetemeket, kórházakat és büntetőintézeteket.Agymosás esetén a feladat a célszemély önálló tudatának lerombolása, bármely irányú elkötelezettségének megtörése és eredeti szándékaival, beállítottságával ellentétes attitűd rákényszerítése.
Megtörési technikák
Ha egészséges embereket korlátozunk az érzékelésben, azaz kiiktatjuk látást, hallást, szaglását és tapintást, néhány nap alatt alapvetően megváltoztathatjuk személyiségét. Az úgynevezett izolációs kamrában eltöltött idő hamar elviselhetetlenné válik azáltal, hogy az elszigetelt alanyok elveszítik időérzéküket és minden kapcsolatukat a külvilággal. A hatást fokozza, ha a magát teljesen egyedül érző alany nem tudja, meddig tart még a megpróbáltatás, mennyi időt kell az izolációs kamrában eltöltenie. A területen folytatott számos kísérlet bizonyítja, hogy az érzékeléstől való megfosztást az alanyok kínzásként élik meg, akár már 20 perc után hallucinálni kezdenek és egyesek már akár egy nap eltelte után úgy összezavarodnak, hogy szorongás lesz úrrá rajtuk, depressziós állapotba kerülnek és nem tudnak különbséget tenni alvás és ébrenlét között.
Az izolációs kamra helyett használható elsötétített vízzel vagy folyékony zselatinnal töltött tartály is, amelybe belemerítve a mozgásukban korlátozott alanyok saját lélegzetvételük hangján kívül semmi mást nem érzékelnek.
Az őrületnek csak azok tudnak ideig-óráig ellenállni, akik gondolataikat igen erősen tudják kötni a való világhoz, illetve fejlett meditációs képességekkel rendelkeznek. Az érzékeléstől való megfosztás lényegi következménye, hogy a valósággal kapcsolatot teremteni nem tudó egyén erősen befolyásolható elmeállapotba kerül, így ez az agymosás egyik leghatásosabb módszere lehet. Számos kísérlet bizonyította, hogy ha ebben az állapotban az alanyokkal ismétlődő propagandaszövegeket hallgattatnak, azok igen nagy százalékban változtatják meg szemléletmódjukat.
Egy elszigetelt szobában azonban nemcsak a csönd, hanem az elviselhetetlen zajok is őrületbe kergethetik az alanyt. Ezek közül az egyik leghatásosabb az ún. fehér zaj (általában nagyon hangos, gyors, éles, elektronikus hang). A módszer kombinálható az alany látószervének ingerlésével, villogó fények vagy örvényszerű minták kivetítésének segítségével.
Ruff Lajos: The Brainwashing Machine c. művében leír egy ún. varázsszobát, amelynek célja, hogy az alanyok elveszítsék realitásérzéküket és teljesen mértékben összezavarodjanak. A módszer lényege, hogy fogságban tartottakat a valóságtól teljesen elrugaszkodott szobákba zárták, ahol az ajtó kerek volt, a bútorok átlátszóak és szabálytalan alakúak, az ágyak pedig úgy dőltek, hogy a lehető legkényelmetlenebb legyen rajtuk a fekvés. A fogva tartott nem tudta, éjjel van-e vagy nappal, az étkezés időpontja rendszertelen volt - volt, hogy csak napi kétszer, de az is előfordult, hogy pár perccel egymás után hozták az ételt -, a vallatók pedig mindenre kiszámíthatatlanul reagáltak - ok nélkül dicsértek és büntettek -. Volt, hogy az alanyok ruhában aludtak el és meztelenül ébredtek, testükre pedig olyan nyomokat tettek, mintha öngyilkosságot akartak volna elkövetni. Mindezt a fogva tartók a legkülönbözőbb fény és hangeffektusokkal kombinálták.
Az skizofrénia határán lévő, magát kilátástalan helyzetben érző áldozat a folyamat következményeként bármire késznek mutatkozott, hogy megszabaduljon a mentális szenvedéseitől.
A fizikai kimerítés célja az agy oxigénszintjének csökkentése és egészséges működéséhez szükséges anyagok továbbjutásának meggátlása. A folyamat hosszabb távon bizonytalanságérzéshez, hallucinációhoz, depresszióhoz és az alany saját személyiségének megkérdőjelezéséhez vezet. A fizikai kimerítés legfőbb módszerei a fal mellé állítás (amely során a fogva tartottaknak egy méter távolságból széttárt kezekkel és lábakkal kell a falhoz dőlniük és órákon, akár napokon keresztül mozdulatlanul úgy maradniuk), az alvásmegvonás (ami az elalvó félben lévő fogva tartott azonnali fölrázását takarja, amelynek több napon keresztül történő alkalmazása igen hatékonyan töri meg a célszemélyt), kenyéren és vízen tartás, vagy a hideg és meleg rendszertelen váltakoztatása a cellában. A testi fájdalom okozás tárháza kimeríthetetlen, néhány kevésbé közismert példaként állhatnak azonban itt a következők: a fogoly bokáinak hátraszorítása, majd egy méter magasságról a térdére dobása, vagy a fogvatartott levegőben történő reptetése, körbeforgatása majd elengedése.
A fizikai kimerítés pszichikai terheléssel párosítható, amelynek részét képezi a megalázás (meztelenre vetkőztetés, megalázó orvosi vizsgálatok), szidalmazás (a feszültség és az idegesség fokozására), megtévesztés (hamis információk közlése a fogva tartás helyéről, családjáról és társairól, hogy az alanyok helyzetüket teljesen kilátástalannak ítéljék), a csuklyázás (az elszigetelés és a bizonytalanságérzés növelése céljából) vagy a mosakodás és a vécé használatának megtiltása.
A technikák együttes alkalmazása olyan légkört teremt, amelyben a célszemélyek megtörnek és behódolnak fogva tartójuk akaratának. Tehát minden komolyabb fizikai sérülést okozó erőszak nélkül bekövetkezik a teljes pszichikai összeomlás, amely állapotban az egyén tudata már szabadon formálható.
Drogok és igazságszérumok
Orvosok már az 1930-as években fölfigyeltek arra, hogy ha szülő nők fájdalmát barbiturátokkal érzéstelenítették, az anyák gyakran minden gátlásukat levetkőzve, legszemélyesebb dolgaikról is nyíltan kezdtek beszélni, amelyre aztán a kábítószer hatásának elmúltával egyáltalán nem emlékeztek.
Ezen oldott állapot elérése pszichoanalízissel történő kezelés segítségével több hónapot is igénybe vehetett. A barbiturátok tehát ideálisnak tűntek igazságszérumként való használatra, amelyek alkalmazásával a célszemélyek könnyedén árulhattak el személyes vagy titkos információkat. Az Amithal Sodium és a penthotal is terítékre került.
Hamarosan más anyagokat is bevontak a kísérletben, úgymint az étert, az amfetamin- és morfinszármazékokat, a szkopolamint, a meszkalint, cannabinolt, majd az LSD-t, valamint ezeknek származékait és különböző keverékeit. A kábítószeres vallatás előnyeivel szemben - miszerint az alany legtöbb esetben nem is tudja, hogy bekábítószerezték, illetve az részleges amnéziát okoz, így az alany nem tudja biztosan, mit vallott be és mit nem - sokkal jelentősebb annak árnyoldala.
A kábítószerekkel történő vallatás ugyanis igen kétes eredményeket képes produkálni, hiszen még a legtapasztaltabb pszichiáterek sem tudják eldönteni, hogy a félig tudattalan állapotban lévő személyek az igazságot mondják-e, vagy csak erősen aktív állapotban lévő képzeletük szüleményeit, vagy netalán a kettő egyvelegét. A kábítószer hatása alatt kikényszerített vallomások célja tehát nem az igazság kiderítése lett, hanem az, hogy ártatlan emberek valljanak be általuk el nem követett bűnöket.
A drogok ez irányú alkalmazása az 1950-es évektől azonban egyáltalán nem volt új keletű, hiszen nagy valószínűséggel hasonló módszerek állhattak az 1930-as években a moszkvai kirakatperek vallomásai mögött, illetve a Gestapo is alkalmazta azokat, amennyiben a célszemélyeket fizikai fájdalom okozása útján nem tudta megtörni. Bizonyosnak látszik tehát, hogy ha az igazság kiderítését nem is, de a foglyok akaratának megtörését hatékonyan el lehetett érni kábítószerek segítségével.
Hipnózis
Hipnózis alkalmazásában a titkosszolgálatok mindig is igen nagy lehetőséget láttak ama céljuk elérésében, hogy embereket saját szándékaikkal ellentétes cselekedetek végrehajtására kényszerítsék. A Mandzsúriai Jelölt kifejezés azon személyekre vonatkozik, amelyek tudatát hipnózis segítségével megosztják, hogy az így létrehozott egyik személyiség egy kód által kiváltott transz állapotban különböző, az eredeti személyiségével össze nem egyeztethető feladatokat hajtson végre.
A Mandzsúriai Jelölt kifejezés Richard Condon azonos című könyvéből származik, amely azon a koreai háborúból hazatért amerikai hadifoglyok esetét tárgyalja, akik mandzsúriai hadifogságuk idején agymosáson estek át. Az Egyesült Államokba visszatérve egyikük feladata az amerikai elnökjelölt meggyilkolása volt.
[2] Több a Mindszenty-perről szóló elemzés is úgy látja, hogy Mindszenty József bíboroson, a Magyar Katolikus egyház akkori vezetőjén és XII. Piusz pápa lehetséges utódján a szovjetek vallomástétele előtt hipnózist alkalmaztak. (Streatfeild: 152. o.)
Az idézett dokumentum szerint hipnotizőrei Orsós Ferenc, az MTA tagja, 1935-től a Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatója, és Völgyesi Ferenc a Nemzetközi Hipnózistársaság első magyar tagja voltak.
A hipnotikus állapot gyilkosságok elkövetésére kiválóan alkalmasnak bizonyulhat. A hipnózisban végrehajtott gyilkosság nagy előnye, hogy ha a merénylőt elkapják, az nem tud magyarázatot adni a történtekre, így lehetetlen kideríteni a bűncselekmény megbízóját és valódi indítékát. Módszereket dolgoztak ki arra az esetre is, ha az alany tudatosan ellenállna a hipnotizőr utasításainak. Ilyenek voltak például azok a rejtett hősugárzók, amelyek az alany kezét és lábát melegítették akkor, amikor a hipnotizőr azt szuggerálta, hogy érezzen melegséget végtagjaiban. Miután az alany elhitte, hogy minden erőfeszítése ellenére hipnotizőr hatása alá került, valóban transzba esett. Ezen módszer gyakorlati alkalmazását nehezítette, hogy a megfelelő berendezések a kívánt helyszínre szállítása igen problematikus volt. Létezik egy ún. gyors indukciós technika is, amely a transzállapotot meglepetésszerűen idézi elő, így nem teszi lehetővé az alany számára a védekezést. A technika azonban igen veszélyes, mert a transzállapotot az agyi vérellátás mérséklésével kívánja elérni, a nyaki verőérre és a bolygóidegre kifejtett egyidejű erőteljes nyomással.
Kísérletek folytak a hipnózis nyújtotta lehetőségek területén titkos információk továbbítására is. Ennek elképzelése a következő volt: A hírvivőt hipnotizálják és átadják neki a kézbesítendő üzenetet, majd miután felébresztik, nincs tudatában annak, hogy hipnotizáláson esett át, és természetesen az átadandó üzenetnek sem. Miután a hírvivő az üzenet címzettjéhez érkezik, ott újra hipnotizálják és megszerzik a kívánt információkat. A módszer legfőbb pozitívuma az, hogy a hírvivő semmilyen körülmények között nem tudja kiadni az információt, hiszen nem is tud róla. További előnyt jelent, hogy transzállapotban az ember tudatalattija hatalmas mennyiségű információ eltárolására lehet képes. Az alany pszichéjébe egy blokkoló mechanizmus is táplálható, amely megakadályozza azt, hogy illetéktelen személyek alkalmazzanak rajta hipnózist és hívják elő az információkat. A blokkoló mechanizmus egy kódot jelent, amelynek közlése nélkül az alany nem esik transzba.
A kísérletek állítólag odáig jutottak, hogy a kód kimondásával még egy hipnotizálásban járatlan személy is transzba ejthette az alanyt, a kód akár telefonon való közlése esetén is. Mindezen túl, néhány jól hipnotizálható személy a kísérletek során arra is képes volt, hogy hipnózis állapotában is olyan természetesen kommunikáljon, hogy mások számára transz állapota ne legyen észrevehető. Ezen technikák elméletben korlátlan lehetőségeket jelentenének titkos küldetések végrehajtásában.
Kétséges azonban, hogy a hipnózis technikája valóban működne, akár második, harmadik alkalommal is, olyan esetekben, amelyekben az alanyok meggyőződésükkel teljesen ellentétes utasítást kapnak, illetve hogy különböző alanyok esetében ugyanolyan sikerrel járna-e. Elkerülhetetlennek tűnne a hosszabb időn keresztül történő hipnotikus fölkészítés is, ami fokozza annak kockázatát, hogy ha folyamat félresikerül, az alany a terv egészét nyilvánosságra hozhatja. Emellett koránt sem biztos, hogy elismert hipnotizőrök hajlandóak mutatkoznának törvénytelenségek elkövetésére utasítani alanyaikat. Az, hogy kísérleti körülmények között létre lehet hozni Mandzsúriai Jelölteket, mára már szinte teljesen elfogadott, ám az is, hogy ezt következetesen végrehajtani nem lehet. Ezen érvek lehettek a főbb okai annak, hogy a Mandzsúriai Jelölt programot az eddig napvilágot látott információk szerint sohasem alkalmazták a gyakorlatban.
Elektrosokk
Az elektrosokk alkalmazására épülő tudatmódosítás alkalmazása mindenekelőtt a következő két orvos munkásságához köthető: William Sergant a londoni St. Thomas Kórház vezető pszichiátere, aki kezelését "mély narkózisnak" nevezte el, és Ewen D. Cameron, a Allan Memorial Intézet pszichiátere, aki a "mintatörlés", illetve a "pszichés irányítás" módszerét dolgozta ki. Ők voltak azon igen ellentmondásos kezelések szülőatyjai, akik betegeik félelmetes mentális problémáit még félelmetesebb kezelések segítségével próbálták orvosolni.
Az 1930-as az elektrosokkot előszeretettel használták depresszióban szenvedő betegek gyógyítására. Bár hatásmechanizmusa nem volt egyértelmű, a kezeltek az elektrosokk hatására számos esetben javulást mutattak. Mivel az elektrosokk alkalmazása emlékezetvesztéssel járt, igyekeztek azt a lehető legritkábban és legkisebb dózisban alkalmazni. A fent említett két orvos számára azonban ez a mellékhatás a kezelés első számú céljává lépett elő. A kezelés ezután a pszichiátriai betegek kóros gondolatmintáinak kitörlésére irányult; a megszokott 3-4 kezelés helyébe akár a 30 napon át tartó napi két kezelés lépett.
Később azonban rájött, hogy miután a fájdalmasabb kezeléseken átesett betegeket az altatásból fölébresztették, a betegek jobban lettek és már nem is volt szükségük lobotómiára. Sergant kidolgozta tehát a kóros magatartásminták kitörlésére irányuló eljárását, amelynek során a pácienseket akár 3 hónapig is altatásban tartották, amelyből hetente 2-3 alkalommal fölébresztették és elektrosokkal kezelték őket.
Az MK Ultra atyja
Ez az eljárás nagy hasonlóságot mutatott a kanadai Ewen D. Cameron által kifejlesztett pszichés irányítással, ami még Sergant technikájánál is intenzívebbnek tekinthető. Sergant első lépésként napi 2-4 elektrosokkal vegetatív állapotba fejlesztette vissza betegeit, ahol már nem tudták kontrollálni székletüket, nyafogni kezdtek és etetni kellett őket.
Úgy gondolta, hogy a memóriájuktól és személyiségüktől megfosztott páciensek beteges gondolatmintáit ezután eredményesen tudja egészségesekre cserélni. A módszer arra épült, hogy az alvó betegeknek ismétlődő üzeneteket játszottak le magnószalagról annak érdekében, hogy a beteget az elhangzott információk elfogadására kényszerítse. Sergant ezután egyre inkább úgy vélte, hogy a siker az ismétlések számában rejlik, és a betegeknek már napközben is a felvételeket kellett hallgatniuk. Kísérleteztek pozitív és negatív töltetű üzenetekkel, illetve a páciens saját hangjának hallgattatásával is.
Kezdetben az üzenetek egyszerű fülhallgató használatával juttatták a betegekhez, később erős bőrsisakokat rögzítettek a fejükre. Mikor a páciensek szenvedéseik közepette ezt is letépték, Sergant úgy döntött, drogokkal teszi őket mozgásképtelenné. (Kipróbálásra került például az afrikai nyílméreg, amely mozgásképtelenné tette a pácienseket, akik azonban végig eszméletüknél maradtak. Lehet tudni olyan esetről is, hogy a férfiak heréjét minden egyes üzenet után áramütés érte. Így akarták elejét venni annak, hogy a páciens a nyugtatózás ellenére se tudjon elaludni.) Az ily módon történő kezelés akár 3-4 hónapig is eltarthatott és egy üzenetet akár fél milliószor is hallhattak a kezeltek.
A kísérletekre kis idő múlva a CIA is fölfigyelt; érdeklődésük középpontjában mindenekelőtt a memória törlésének eszközei álltak. Nagy biztonsági kockázatot jelentettek ugyanis a CIA számára a szükségtelenné vált ügynökök, akik továbbra is hatalmas, titkos információ mennyiség birtokosai voltak. Igen nagy szükség lett volna tehát egy módszerre, amely a nem kívánt információk elfeledésére készteti az alanyokat. Cameronban meg is találták a megfelelő személyt a kísérletek lefolytatására. A CIA felelős vezetője azonban később azt vallotta, hogy a kísérleteknek soha sem sikerült hasznosítható megoldásra jutniuk, így 1960-ban a CIA beszüntette az ez irányú kutatások finanszírozását.
A valóság azonban az hogy ezek a kisérletek soha nem álltak le és jelenünkben is folynak az orvosi és kutatóintézetek falain belül illetve katonai objektumokban!
A tudatmódosítás manipulatív eszközei
Robert Jay Lifton "Gondolat-átalakítás és a diktatúra pszichológiája" című 1961-ben íródott könyvének 22. fejezete nyolc olyan technikát sorol föl, amelyeket ideológiai csoportok használnak hívek toborzására.
A nyolc technika a következő:
1. Miliőkontroll - A beérkező információk megszűrése és az egyén lehető legteljesebb elszigetelése;
2. Mitikus manipuláció - a vezető különleges tulajdonságokkal való felruházása, amely feljogosítja őt a világ teljes újraértékelésére;
3. A lelki tisztaság megkövetelése - tanulságtétel a csoport ideológiájához való elkötelezettség mellett;
4. Megbánás - a csoport által bűnként definiált cselekedetek kötelező meggyónása a csoport előtt;
5. Szent tanítás - a csoport vezetője isten nevében beszél és az általa képviselt tanok minden más ideológia fölött állnak;
6. Nyelvi túlterhelés - a csoport sajátos nyelvezete a tagokat egyben a csoport gondolkodásmódjának átvételére kényszeríti;
7. A doktrína primátusa - Minden a csoport tanításával ellentétes személyes tapasztalat újraértékelése az új ideológiának megfelelően;
8. A létezés tagadása - minden csoporton kívüli személy tudatlanként és hitetlenként való megbélyegzése és létének teljes elutasítása.
Az úriember egyébként még írt egy pár művet kötelező minden pszihológusnak és pszihiáternek illetve aki a téma iránt érdeklődik!
Az itt említett technikák azért kapnak helyet a tudatmódosítás erőszakos eszközei között, mert azok az érvekkel történő meggyőzésnél, az emberi játszmáknál és a hétköznapi értelemben vett manipulációnál sokkal kikényszerítőbb erejűek, bár jóllehet, az előző fejezetekben tárgyalt módszereknél jóval puhábbak. Ezen módszereket elsősorban a különböző szekták alkalmazásában figyelhetjük meg. Általánosan elmondható, hogy a különféle szekták előszeretettel alkalmazzák az érzelmi túlterhelést, az étel- és alvásmegvonást és az emberek elszigetelését egymástól és a külvilágtól. Az újoncokkal igen nagy szeretettel és odafigyeléssel bánnak, hogy kibillentség őket érzelmi egyensúlyukból és bizalmat ébresszenek a csoport iránt. Ha például a fiúk nem kívánnak részt venni a további programokon, csinos lányokkal bírják őket maradásra. A résztvevők minden percét különböző ismétlődő tevékenységgel töltik ki, úgymint sportolással, énekléssel vagy imák mormolásával, hogy azok minél inkább kimerüljenek. Ily módon a résztvevőknek nem marad idejük és energiájuk megosztani egymással kétségeiket. Ha valakinek kétkedés vagy elégedetlenség ült ki az arcára, azonnal kiemelik a csoportból és szerető, pozitív üzenetek tömkelegét zúdítják rá. A tagok természetesen mindenkit felszólítanak, hogy szakítsák meg kapcsolatukat szüleikkel, akik úgysem értenék meg őket. Ennek érdekében a szektatagok minden kommunikációs lehetőséget igyekeznek elvágni a külvilággal. Mindez olyannyira rejtett módon történik, hogy a gyanútlan érdeklődők semmit sem észlelnek belőle.
A szekták beszervezési módszereire válaszul megjelent a Ted Patrick nevével fémjelzett "átprogramozás" módszere, amely szinte teljesen azonos volt azzal, ami ellen létrejött.
Az 1976-ban megjelent "Átprogramozás: a hit konstruktív megsemmisítése" című kézikönyv (angolul: Deprogramming: the Constructive Destruction of Belief) például a következő módszereket sorolja föl: éheztetés, alvásmegvonás, megszégyenítés, büntetések, verbális stressz ("maximális hangerő, minimális távolság"), szent dolgok meggyalázása, agresszív szex.... stb.
A kemény módszerekre azért is lehetett szükség, mert a szektatagok utasították követőiket, hogy ne figyeljenek az őket hitüktől eltéríteni kívánók szavaira. Gyakorta előfordult ugyanis, hogy az áttérítés alatt álló személyek semmilyen kommunikációra nem voltak hajlandóak, gyakran mintegy transzállapotban ültek és folyamatosan kántáltak.
Szublimális üzenetek
A szubliminális (tudat alatt ható) üzenetek működési mechanizmusa arra épül, hogy azokat az agy képes fölfogni, a tényleges tudatig azonban nem jutnak el.
A szubliminális üzenetek azért lehetnek hatásosak, mivel az üzenetet nem nyíltan kapjuk, így nem tudjuk tudatosan, ill. logikusan eldönteni, hogy engedelmeskedjünk-e neki vagy sem. A fogadó fél számára pedig úgy tűnhet, hogy tettei saját döntéseiből származnak. Az ez irányú kutatások célja az emberi agy gyengeségeinek feltérképezése annak kihasználása érdekében.
Szubliminális üzeneteket el lehet rejteni TV-műsorokban, rádióadásokban vagy állóképekben, de a legmodernebb technológia ezt már számítógépes programokban, internetes oldalakon vagy egyszerű spam-ekben is lehetővé teszi.
Képi megjelenítés esetén a módszer arra épül, hogy a másodperc töredékére felvillanó üzeneteket szabad szemmel nem lehet észlelni, tudatalattink viszont képes annak befogadására. A Warner Bros például nyíltan beismerte, hogy az Ördögűző című filmben számos alkalommal szabad szemmel nem látható, egy halotti maszkot ábrázoló képkocka villan föl a feszültség fokozása érdekében. Érdekes példaként említhető, hogy a Precon Process and Equipment nevű cég olyan módszer kidolgozására törekedett, amellyel a gyerekeket szubliminális úton, akár tévénézés közben, meg lehetne tanítani a szorzótáblára.
(Én azért hozzátenném, hogy akik ezeket az erőket használják és mozgatják egyáltalán nem pozitív és építő jelleggel, hanem manipulatív és céljaikat kiszolgáló jelleggel alkalmazzák tömegeken !
Szubliminális üzeneteket, melyeket csak agyunk tud elkülöníteni, ugyanilyen módon, hangok útján is lehet közvetíteni. Ezt tette egy mineapolisi rádióadó is, amely a csúszós utak veszélyére figyelmeztette ily módon az autósokat. A szubliminális üzenetek árnyoldalára azonban igen elevenen érhető tetten a vásárlásra buzdító reklámokban, illetve olyan szélsőséges esetekben, amelyekben például metál zenekarok próbálhatják zenéjükbe csempészett üzenetekkel öngyilkosságra sarkallni hallgatóikat. Rejtett vizuális üzenetek előfordulhatnak képeken, festményekben is, amelyeket csak hosszasabb tanulmányozás után szűrhetünk ki.
Számos pszichológus azonban kétkedve fogadja a szubliminális üzenetek hatásosságát, és kísérletben bizonyították, hogy a tudatküszöb alatti üzeneteknek nincsen akkora hatóereje, hogy bárkit is konkrét cselekedetekre ösztönözzön. Az ember tudatalattiját kihasználni hivatott szubliminális üzenetek léte bár vészjósló, hatásossága egyértelműen máig nem bizonyított.
A szublimális üzenetek a hétköznapi ember számára azonban, minden reklámban ,tv sorozatban ,mozifilmben, és minden létező marketing stratégiában benne van.
A hatékonyságát pedig minden nyitott szemmel élő ember megtapasztalhatta a környezetében.
Jelenleg nem tudni olyan értékesítési folyamatról bármilyen szektort vagy terméket is érintsen,mely ne tartalmazna valamilyen formában szublimációs technikákat!
Láthatjuk, hogy az erőszakos tudatmódosítás számára elérhető módszerek már csak hatásukban, de nem külsőségükben hasonlítanak elődeikhez. Ma már a legtöbb esetben ugyanis nem élve megnyúzással vagy a körmök letépkedésével próbálják megtörni a fogva tartottak akaratát, hanem sokkal kifinomultabb, a fizikai és pszichikai kényszer kombinációjára épülő technikákkal.
Biztosak lehetünk azonban abban, hogy ha erről külsérelmi nyomok nem is tanúskodnak, az erőszakos tudatformáláson átesettek emberfeletti kínokat állhatnak ki. Említésre méltó azonban az is, hogy a kísérleteket végző orvosokat sok esetben jó szándék vezérelt, és hittek abban, hogy tevékenységükkel a betegek érdekeit és a társadalom fejlődését szolgálják. Hogy alkalmazták-e az előzőekben bemutatott technikákat a gyakorlatban, és amennyiben igen, kik, mikor, milyen céllal és milyen hatékonysággal, abban biztosak soha sem lehetünk. Minthogy abban sem, hogy nem léteznek-e már ezeknél már sokkal hatékonyabb módszerek az emberi elme erőszakos befolyásolására. Könnyen előfordulhat, hogy igen, hiszen ez idáig a szuperszonikus rezgések, a mikrohullám, a mágneses tér, vagy az agyba ültethető elektronikus implantátumok szerepéről még szó sem esett.
Az is tudvalévő, hogy számos, a CIA által folytatott kísérlet, kísérleti technika és eredmény nem került rögzítésre, vagy a dokumentumokat megsemmisítették. Még ennél is kevesebb tudható azonban a volt keleti blokkban folytatott kísérletekről. Hiteles források hiányában is könnyen elképzelhetjük, hogy ezek igen is léteztek, illetve azt sem zárhatjuk ki, hogy még ma is számos országban futnak szigorúan titkos programok az emberi elme minél hatékonyabb, keményebb vagy puhább módszerekkel történő befolyásolására.